2018. március 15., csütörtök

Kezdés

Sziasztok! 
De fura újra bloggeren írni. Az utóbbi időben, inkább wattpad volt az, ahol az időmet töltöttem, de mivel itt kezdtem az írásaim, és a design még mindig közel áll hozzám, ha már nem is annyira, mint régen, de mindig úgy gondolom, hogy sokan akkor maradnak egy blogon, ha a kinézetét elfogadhatónak találják. De ennyit erről.
A címből már tudjátok, hogy miről fog szólni ez a bejegyzés. Igaz még nincs olyan sok rész előre megírva, de szépen haladok velük, ami azt jelenti, hogy nagyjából be tudom lőni, mikor lesz annyi megírva, hogy publikáljam a sztorimat, anélkül, hogy később majd hosszú szüneteket kelljen tartsak. De ebben a bejegyzésben, még egy aprócska ízelítő is szerepelni fog az egyik részből csak azért, hogy kárpótoljalak titeket.

  "- Sajnálom - zihálja, miután cuppogva elválnak az ajkaink. Szemeim még mindig csukva vannak, amikor homloka az enyémet érinti. Mindketten nehezen vesszük a levegőt, miközben körülöttünk valószínűleg mindenkinek elakadt a lélegzete. Hát ez van, srácok.
  - Nem gond - pihegem. - Tudod - hajlok a füléhez, hogy senki se hallhassa meg, amit mondani készülök neki - mindig is imádtam a heves embereket.
  - Akkor örülhetsz, mert sokszor lesz ilyenben részed - nevet fel miközben hátrébb húzódik, így számomra rálátást nyújtva Nikkire, akinek az álla a földet súrolja."



2018.05.12.